A Kelet-Cserhát hepe-hupái között, a Nagybárkány határában emelkedő Hármashatár-hegy meredek leszakadása alatt, az országos kék turistaút régi nyomvonala mentén található, az egyik hepében megbújva a Nádas-tó. Tónak talán nem is igazán lehetne nevezni, különösen a mostani szárazabb időkben, amikor leginkább egy kicsit fura, bozóttal benőtt teknőre hasonlít. Nád persze van benne, nevéhez híven, valamint (a mindenütt tenyésző csalán mellett) sás és egyéb vízparton szokásos növények is fellelhetők, de vizet nem látni és szinte az egész mélyedést a rekettyefűz szinte áthatolhatatlanul kusza bozótja növi be, ami által a tó az avatatlan szem számára nemigen különbözik a tölgyes-bükkös erdő barna avarját meg-megtörő mélyedésekben, hepékben burjánzó bozótosoktól. Csapadékban gazdagabb időszakokban azonban megmutatja igazi arcát is, és valódi kis láppá változik.
Noha a Nádas-tó általában egy nem túl nagy kiterjedésű, kissé vizenyős bozótosnak látszik, az avatott szemlélő észreveszi benne a különlegest is, ami kiemeli a tavacskát a környék többi kis vízgyűjtői, hepetavai, pocsolyái, vaddisznódagonyái közül.
A tőzegmoha ezen a mi klímánkon nemigen gyakori növény, és amíg az északi országok tajgáin olyannyira közönséges, hogy ipari mértékben bányásszák, addig a Magyarországon található néhány előfordulása szigorúan védett természeti érték.