A nagybárkányi Nádas-tó keletkezéstörténete sok szempontból analógiát mutat a keleméri Mohos tavak genezisével. Érdemes tehát ideidézni Zólyomi Bálint tanulmányából a vonatkozó részeket (Zólyomi 1931, 90-92.o):
A keleméri lápok esetében a lápmedencék genezisét is sikerült tisztázni. Hegycsuszamlás, máskép suvadás volt az, ami a lápképződés alapjául szolgáló tómedencéket létrehozta. A pusztán felszíni formák alapján vont következtetések geológiai részről megerősítést nyertek, sőt a rétegtani viszonyok ismeretével a hegycsuszás okai is nyilvánvalóak. Mivel a vegetációtörténeti részben ennek alapján több kritikus kérdésre választ tudunk adni, kissé részletesebben kell vele foglalkoznunk. A
Kelemértől délre eső dombok geológiai felépítése szerint a következő: alapjukat a Keleméri- patak völgye felé (ÉNy-nak) agyag és agyagmárga réteg csoport (felső oligocén— alsó miocén), a Forrás-völgy felé (DK-nek) glaukonitos homokkő és homok (felső oligocén — alsó miocén) képezi. Föléjük , átlag 300 m-től kezdve, a dombok gerincét alkotó kavics és homok települ (szarmata emelet). A rétegződés általában közel horizontális. Mi lett ennek a rétegtani felépítésnek következménye ? A fedő kavics és homok rétegek teljes mértékben áteresztették magukon a vizet ami ott, ahol a kavics a homokkőre települ, részben még mélyebbre szivárgott, részben a glaukonitos homokkő lapjai mentén összegyülemkezve, mint rétegforrás bukkant fel a Forrás-völgyben. Máskép alakult azonban a helyzet ott, ahol a kavics az agyagos rétegösszlet fölé települt. A kavicson akadálytalanul átfutó víz az agyaghoz érkezve — lévén az vízátnemeresztő — meggyülekezett és az agyag specifikus tulajdonságánál fogva az agyagösszlet felső szintjét átáztatta . Az így plasztikussá vált agyag többé már nem adott szilárd alapot a kavicsnak, csúszás állott be (több ízben, esetleg jelentős időközökkel!), aminek eredményeképen ma a suvadás minden jellegzetes morfológiai vonásával ellátott felszín tárul elénk. A lecsúszott részek maguk mögött apró, lefolyástalan tómedencéket — a „Mohos”-ok medencéit — zárták el.
Minderről a tömbszelvény szemléltető képet nyújt.
A szelvényről az is kivehető, hogy a medencék közel, az agyagrétegösszlet felszínén mozgó talajvízszínbe esnek, tehát állandó vizük mindig biztosítva volt. Ma a klíma-faktorok periodikus megoszlásának megfelelően a medencék vízszíne tavasszal kulminál, nyáron és télen pedig minimumban van, mely legalacsonyabb vízszín pereme egybeesik a lápot övező nádas külső szegélyével (helyesebben, a nádas elterjedésének határát ez szabja meg.