Az ágas békabuzogány felálló szárú, 30-60, néha 120 centiméter magas, évelő növény, kúszó gyöktörzzsel. Merev szára ide-oda hajlik. Tőlevelei ferdén felállnak, alul három élűek, mintegy 30 milliméter szélesek és lényegesen hosszabbak, mint a szár. A szárlevelek hüvely nélküliek. A virágzat 2-5 oldalággal a hosszú murvalevelek Read more…
Szerző: gherdan.tamas
Egyelőre nem találtam a Nádas-tónál. A magyar neve hol csucsóka, hol csukóka. “Mocsarak, árterek, mocsárrétek nem ritka növénye. Kizárólag vizes élőhelyeken fordul elő. Szára gyenge, vékony, levelei keresztben átellenesek. Liláskék ajakos virágait tavasztól ősz elejéig folyamatosan hozza. A kék virágok 1-2 cm Read more…
Ez a növény nem szerepel sem Máthé–Kovács (1959), sem Lájer (1998), sem Nagy–Réti (2003) leírásában, de jelenleg megtalálható a Nádas-tónál (az azonosításért köszönet Harmos Krisztiánnak). A mocsárhúrfélék nagy családjába tartozik, ez bizonyos, angolul water starwort, örökzöld, makrofita (azaz jól bírja Read more…
A vízi peszérce (Lycopus europaeus) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó gyógynövény. 20–120 cm magasra nő meg. A színén közép- vagy sötétzöld, fonákján szürkészöld lomblevelei keskeny tojásdad alakúak, 2–8 cm hosszúak, max. 4 cm szélesek, ülők vagy rövid nyelűek, kihegyezettek, durván és mélyen fogasak, a fogak többnyire előreirányulók. A nedves élőhelyen előforduló Read more…
A vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának hídőrvirágúak (Alismatales) rendjébe, ezen belül a hídőrfélék (Alismataceae) családjába tartozó faj. Szára 20–100 centiméter magas, gyöktörzse gumósan megvastagodott. A 3–9 tőállású levele rozettaszerűen rendeződik el. A hosszú nyelű levelek lemeze tojás alakú vagy lándzsás, válluk kerek vagy kissé szíves. Víz alá merült levelei szalag alakúak; a levélerek mindkét változatban párhuzamosak. A virágok nyúlánk, levéltelen Read more…
A mocsári sarlósmoha (Drepanocladus aduncus) egy pleurokarp, nedves réteken, mocsarakban, lápokban, kis állóvizekben előforduló lombosmohafaj. Általában sárgászöld színű gyepet alkot, azonban magányosan is nőhetnek a növények. Magyar nevét hajlott, sarlóhoz hasonló hajtáscsúcsi leveleiről kapta. A nedves élőhelyet kedvelő mohafaj. Vizes, nedves réteken, mocsarakban, lápokban, Read more…
A levelek kétszeresen szárnyaltak, mereven felfelé állóak, 50–70 cm hosszúak, hosszúkás-tojásdadok, a levélnyél rendszerint olyan hosszú, mint a lemez. Az alsó elsőrendű szárnyak háromszögletesek, 5–15 cm hosszúak, a másodrendűek szárnyasan osztottak, a csúcsuk szálkás-hegyes, felfelé álló fogas. Júliustól szeptemberig szórja spóráit. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szálkás_pajzsika) Read more…
Mindenfelé nőhet, de főleg vizes helyeken, nádasok környezetében. Fodros harmatkása, (Glyceria aquatica) – Boszorkánykása, csiksás, édpázsit, fodorsás, harmatcsenkesz, mannakása, mézpázsit, szikperje.
A pázsitfű család tagja. Tűlevelei széles fonalúak, toklásza szálkás. Lápos, sovány talajon telepíthető meg (https://www.agraroldal.hu/ebtippan-agrostis-canina-l-kifejezes.html). Főbb jellemzői: a tarackos tippanhoz hasonlóan kúszó indákkal és tarackjaival terjedő fűfaj. Levelei vékonyak, puhák. A levélhüvely kétharmada zárt, fülecske nincs, a nyelvecske hosszú, kihegyesedő. Read more…
Vastag, húsos gyöktörzsű, évelő növény. Tőállású levelei két sorba rendezettek, szürkészöldek, kard alakúak, hosszú hegybe keskenyednek, 1-4 centiméter szélesek, alig rövidebbek, mint a virágzatot hordozó erőteljes, 50-100 centiméter magas, hengeres szár. A forrt leplű sárga virágok többesével fejlődnek rövid, zöld Read more…
Legutóbbi hozzászólások